Mert nincs időm. Igaz.
Mert nincs meg hozzá a csatolni kívánt fotó. Igaz.
Lusta vagyok. Igaz.
Ésígytovább.
Egyébként meg hiányzik a blogosdi. Rinyálni egy fehér háttérnek, ami nem pofázik vissza. Ontani a cinikus szöveget, teletűzdelve Erika féle szarkazmussal. Várni a család telefonhívását, hogy megint milyen hülyeségeket írkálok össze-vissza. Van ennek egy hangulata. Veszek egy kis laptopot, amivel be lehet este bújni az ágyba és írni, akkor talán nem leszek ilyen lusta, és írni fogok. Mert bizony volna miről.
Úgyhogy hamarosan jövök. Kiöntöm a lelkem. Borzasztóan feltelt. Van, aki velem tart?