Kijár nekem havi 1-2-3 koncert mióta zenekritikus férjjelöltem van, úgyhogy itt folyton szól a mjúzik. Kedden Mosonmagyaróváron csíptük el Péterfi Borit és bandáját, utána pattogtunk kicsit a Quimbyre. Bori zseniális kis csaj, még nem volt szerencsém hozzá, csak pár slágerét tudom dúdolni, ha eszembe jut, megmozgatta a közönséget rendesen. Közénk vágódott, megtáncoltatott, énekeltünk, s boldogok voltunk. A kolbászra a sörök lecsúsztak szépen, sőt alul a rozé is szomjazott valami hígabbra, úgyhogy nem maradtunk szárazon. Elfoglalva második sorban a helyünket a Quimby előtt visszaszámoltunk és megállapítottuk, hogy pont két éve írtam Balázsnak először a cseten. Úgyhogy vagányabb évforduló se kellett.

Előtte már megkaptam a kis virágcsokrom, én szereztem csokit, bort, cuki képeslapot, rottyantottam egy adag zakuszkát is a két adag lekvár mellé. (Tele a kiskamra. Költözésnél nem örülök majd így :D) Tehát szóval koncert. Szerdán Szent Pistát itthon ünnepeltük, meg a moziban. Atyaég mekkora film ez Az élet ízei! Kacagtam, bőgtem, tömtem a kukoricát, csak ne sírjak mán úgy. Eszelős volt!

A csütörtök pedig, háááát. Bjúdapest. Vízmű, üzemorvos, KFC, ééééééés Watch My Dying koncert az A38 hajón. Bárcsak megmutathatnám valakinek, bárcsak megszerettethetném valakivel. Ahogy a könyvekről, úgy zenéről is eszmét cserélhetnék. Egyértelműen a WMD az én kedvenc magyar zenekarom. Egyenként szerelmes vagyok a fiúkba, abba, amit a színpadon csinálnak, abba, ahogy köztünk járnak, s kurvára nem híresek, pedig lehetnének. Ha nyernék a lottón, biztos őket repíteném a siker útjára (miután sok szegényt kihúztam a szarból). Itt szóljon egy nóta:

Úgy vagyok a WMD-zene hallgatásával, mint Bori Sanyi mikor játssza. Érzem. Szemet becsuk, kezeket pengető és húrfogó pózba állít, s cibál. Nő a hajam, szépen kibomlik egy-egy földig bólintásnál, fog ez menni =)) Na mielőtt túlzásba viszem a rajongást még csak a Lake of Tears cédé vásárt említem. Bűn nekünk CD pincébe menni, mindig kijön valami velünk. Tegnap jött az egyik kedvenc LoT lemezem, a The Neonai. (Biztos ezzel a rajongással is egyedül vagyok. ) Jövőre Bukarestbe megyek értük. Büdöspestre nem jönnek sose nem, pedig értük is ülnék az első sorban fél napot a biztos hely érdekében :D

Íme egy dal tőlük is:

Nyolchúroson akarok játszani. Bori Sanyival akarom magam taníttatni. Más bajom nincs. Ígérem :D

Jön a második hétvége ezen a héten, úgyhogy könyvek, cédék, s az intenzív lustaság. Még egy mozit esetleg kikönyörgök előtte utána egy Gelatóval, s akkor felőlem jöhet a jövő hét! :D

(Máról annyit, hogy WC-duguláselhárítással kezdtem a napot. Sose ejtsétek az illatosítót a budiba, mert SZARÜGY!)