Imádom Balázs szülői házát. Csopakon lenni életérzés. Olyan klímája van a településnek, amitől feszt vigyorra áll a szám. Szőlőhegyekről nézünk le a Balatonra, bort kortyolunk a pincészetek mögül, s nem kell megszólalnunk, tudjuk. Imádjuk.
Napközben fürdés a magyar tengerben, hamburgerek, lángosok, fagyik, sörök. Este könyveket simogatok, egyenként leporolom, bedobozolom, szeretgetem. Végtelen nyugalom van ott. Csak a tücsök, s a falevelek remegése. Egy nagyvárosi zsivaj után el sem lehet mesélni, mit jelent. Néha kísérteties, néha megváltás. Fenyők között a házikó, kapu előtt a tó nyújtotta panoráma. Írjam még? Imádom.
Jó asszonya akarok lenni a háznak, gondozója a kertnek, szerelme a virágoknak. Mindehhez kevés tehetségem van, de annál nagyobb akaraterőm. Szeretni fogom.
Pakoláshoz szól a nóta:
